Az emberek közötti és az emberekkel való kommunikáció (is) stílus kérdése.

Hozhatjuk otthonról, amit szüleinktől, szűk környezetünktől láttunk és belénk ivódott. Tanulhatjuk példaképtől, mentortól, számunkra példa értékű embertől. Tudatosan is formálhatjuk, ha egyáltalán tudatába kerülünk....és ha igen, akkor változtatni szeretnénk-e rajta.
A napokban egy kellemetlen szituációba kerültem és komolyan elgondolkodtatott.
Brainstorming, ötletelés, ami során bármilyen ötlet jó, a lényege, hogy nincsen rossz válasz, csupán ötletek, gondolatok, melyeket elvetünk, vagy tovább gondolunk együtt, közösen. Vajon ilyen helyzetben a lenéző, kritikus, 'most ezt komolyan gondolod' attitűd helytálló? Mindezt egy felsőbbrendű kommunikációval párosítva, amikor megsemmisíted a másik felet? Figyelni, meghallgatni a másikat és eltérő vélemény, vagy nem tetszés esetén is kedvesen kommunikálni nem egyszerű feladat, de ez az (egyik) alapja egy jól működő szervezetnek. Nyitottan és elfogadással tekinteni egy másik meglátásra, sem mindig könnyű.
Coachként, vezetőként, csapattagként ilyen vagy ehhez hasonló helyzeteket igen nehéz kezelni. Mert Te tudatában vagy a játszmáknak, de vajon a másik fél is ismeri saját kommunikációjának a mozgatórugóját? Hol van a te kompetenciád, hogy felnyisd a szemét? Megteheted-e? Vagy kérdezel és figyelsz, majd idővel meglátod a megoldást...?!

Mi lesz a következő apró lépésed a célod felé?